Évente több ezer magyar diák utazik Európa különböző országaiba azért, hogy ott egyetemre járhasson és nyelvet tanulhasson. A program egyre ismertebb és népszerűbb a hazai felsőoktatásban és ma már azzal is tisztában vannak a résztvevők, hogy a kint eltöltött néhány hónap milyen hosszútávú előnyökkel járhat. Azt azonban továbbra is kevesen tudják, hogy milyen feladatokkal és kötelezettségekkel jár az ösztöndíj, és milyen feladatai vannak a jelentkezőnek az utazás előtt és után.

Az Erasmus egy EU koordinálta program, korábban a Socrates, jelenleg az „egész életen át tartó tanulás” keretprogram része. A 2007—2013-as költségvetési időszak-ban 3,1 milliárd euró jut rá, amelyet felosztanak az országok között. Magyarországra ebből hallgatói mobilitásra 5,7 millió euró jutott a 2008—2009-es tanévre, ami persze nem a teljes összeg, mert az oktatói mobilitás támogatása mellett újabban hallgatói szakmai gyakorlatra, sőt személyzeti mobilitásra is fordítanak belőle, mi több, még az intézmények szervezési költségeit is állja a program. Így összesen a támogatás 7,8 millió eurót tesz ki erre a tanévre.
A hallgatói mobilitásra szánt összeg azután alakul ki, hogy eldől, mekkora magyar kontingenst lehet belőle finanszírozni. A kiutazó hallgatók ugyanis havi ösztöndíjat kapnak megélhetési támogatásként; egy diáknak 200—500 euró között jut. A hallgatói keretet, majd az ehhez tartozó összeget is a Tempus Közalapítvány osztja szét, intézményekre lebontva, a karoknak, tanszékeknek, diákoknak pedig már intézményen belül kell továbbosztaniuk.

Pincérkedni, nyelvet tanulni

Az átlagkiutazónak mindenesetre 300 euró felett jut havonta. Persze kérdés, ez mire elég. Annyi előnyük azért van a kiutazóknak, hogy a külföldi intézményben nem kell tandíjat fizetniük, így tapasztalatok szerint a szállást mindenképpen fedezi az Erasmus-summa, főleg ha kollégiumban talál valaki lakhelyet magának. Ez általában sikerülni szokott, de egy-egy felkapottabb városban, Párizsban, Barcelonában vagy Bolognában nem könnyű, ott inkább lakást kell bérelni, többekkel összeállva. A fel-merülő költségek többi részét a diáknak kell előteremtenie, mondjuk abból, hogy ez alatt az idő alatt is kapja például a diákhitelt, vagy abból, hogy a családja támogatja. Emellett számos hallgató kihasználja a legális és illegális munkalehetőségeket, és például 5—10 eurós órabérért pincérkedik, esetleg gyermekre vigyáz. Ez utóbbira egyébként sokan vállalkoznak, már csak azért is, mert az adatok szerint jóval több lány utazik ki, mint fiú. Csak a műszaki és informatikai képzésterületen van fiú többség az Erasmus-hallgatók között. 

A hallgatóknak a jelentkezéshez hivatalosan kevés helyen, például az egri Eszterházy Károly Főiskolán van előírva minimális tanulmányi eredmény. A Debreceni Egyetemen például nincs, de mint kiadványunknak elmondták, a küldő intézmények általában ezt tekintetbe véve rangsorolnak a jelentkezők között. Ennél fontosabb viszont a nyelvtudás, ezt gyakran ellenőrzik is itthon. Megfelelő nyelvismeret nélkül ugyanis nem lenne egyszerű tanórát látogatni, sőt vizsgázni a külföldi egyetemen, ami pedig az Erasmus-ösztöndíj feltétele, arról nem is beszélve, hogy önállóan kell mindenkinek intéznie ügyeit, a bankszámlanyitástól a tanszéki adminisztrátorokkal való eszmecseréig, és ehhez meglehetősen jól kell tudni a nyelvet.

A nyugati országok egyetemei közül sokan indítanak angol nyelvű kurzusokat, jellemzően a skandináv országokban vagy Hollandiában, tehát ez a nyelv nem csupán az angolszász nyelvterületre jó. Néhány országban – például Francia- vagy Olaszországban – azonban elvárják, hogy a diák beszélje az ottaniak nyelvét. A mediterrán vidékek egyre fontosabb célpontok a magyar diákok számára is, amit valószínűleg kevésbé a tudás megszerzése iránti vágy indokol. Az olasz egyetemek harmadik helyen állnak az 1998 óta utazó magyar erasmusosok népszerűségi rangsorában, de az utóbbi egy-két évben Spanyolországba már többen utaznak, mint a korábban népszerűbb Hollandiába és Finnországba. Az egri főiskolán pedig azt mondták el, hogy náluk Törökország is népszerű úticél.

Út előtt és út után

A hároméves bolognai alapképzésben az még kérdés, hogy egyáltalán hová tudják besorolni a hallgatók külföldi tanulmányaikat. Eleve kikötés, hogy csak két sikeres félév teljesítése után lehet jelentkezni, a fennmaradó harmadik év viszont már a diplomamunkára, záróvizsgára való felkészülés ideje. Így lényegében a második év, illetve a harmadik év első féléve az, amely alkalmas a külföldi tanulmányokra, bár sokan csinálják azt is, hogy fél évvel elhalasztják a záróvizsgájukat, és akkor lényegében a harmadik év után mennek külföldre. Az egyetemek ezt a helyzetet úgy „oldották meg”, hogy csak kevés alapképzéses diákot erasmusoztatnak meg, inkább a mesterképzésben résztvevőket támogatják ebbéli törekvéseikben.

Már elindulás előtt számtalan elintéznivalója van a diáknak. Meg kell szerveznie kinti tanrendjét, milyen órákra jár, miből vizsgázik majd, és ezt el kell fogadtatnia itthon is. Rengeteg dokumentumot kell kitöltenie, a kinti fogadó fél részére éppúgy, mint a saját intézményének. Emellett a mindennapi életét is szervezni kell, például szállást, kollégiumot igényelni vagy lakást bérelni.

Visszatérve Magyarországra, igazolnia kell a kint elvégzett kurzusokat, vizsgákat, azt, hogy teljesítette-e vállalásait. Ha nem, akkor még az is előfordulhat, hogy vissza kell fizetnie az ösztöndíjat. De ha az Erasmusnak tett vállalását teljesítette is, még korántsem biztos, hogy ezzel le is tudta a szóban forgó szemeszterét; a hazai intézmény általában elismeri ugyan a külföldi teljesítményt, de elképzelhető, hogy bizonyos fontos szakmai tárgyak vizsgáinak a letételét ennek ellenére elvárja tőle. Arra viszont lehetőségük van a diákoknak, hogy ezeket a vizsgákat egyéni megbeszélés szerint tegyék le, azaz esetükben a képzőhelyek általában eltekintenek a kötött vizsgaidőszaktól. Persze előfordulnak problémák, a Budapesti Műszaki Főiskola – amelynek Erasmusszal kapcsolatos tevékenységét éppen május elején ismerték el nívódíjjal – a hallgatók által külföldön sikeresen elvégzett kurzusok 30 százalékát nem fogadta el, mert az vagy nem állt összhangban az itthoni tanulmányokkal (a diák már itthon is hallgatta ugyanazt a tárgyat), vagy mert olyan kurzust akart elismertetni a hallgató, amelyre itthon csak később kerül sor.

Az Erasmus eredményének nem csupán a kinti tanulmányokat, az így megszerezhető többlettudást tekintik a szakemberek, hanem a hallgatók nyelvtudásának fejlesztését és az itthonitól eltérő tanítási-tanulási módszerek megismerését is. Az egyik legnagyobb eredmény, hogy az Erasmusban részt vett egykori diákok állítják: munkakereséskor és munkába állásukkor is előnyhöz segítették őket a külföldön szerzett tapasztalatok.